Nem tudom miért, de most valahogy úgy érzem alig telnek az órák. Még csak kedd van, de én már úgy érzem, mintha csütörtöknél járna a hét. Fáradt is vagyok, valamint izgulok is az új feladat miatt.
Fel kell mennem megint a fővárosba. Kaptam egy nagyon szép és kihívásokkal teli feladatot cégünktől. Bár én minden feladatra ezt mondom:). Várom ám nagyon, hogy milyen lesz, szeretni fogom-e és hogy eredményes leszek-e vele.
A feladatot biztos jobban fogom szeretni, mint a főnökömet…
Mindegy. Itt volt az irodámban a múltkor, de pont semmi haszna nem volt. Végülis az pozitív, hogy nem tudott belekötni semmibe.
Nagyikával szerencsére minden oké, csak picit fáj a szivem, hogy távol kell majd tőle lennem. Ő sem örül neki, sőt az ő meglátása szerint nekem rossz munkahelyem van, mert sokat kell dolgoznom. Szerintem meg mindenhol sokat kell dolgozni, sőt valahol meg sem fizetik. Bár összehasonlítási alapom nincs, nekem ez az első munkahelyem. Lentről kezdtem és szépen lassan haladtam felfelé és igen, a munkaidőm az tényleg nem egy 8-tól 16-ig tipus, de így legalább megtudok Neki adni mindent, amire vágyakozik.
Picúrkámnak van egy játszótársa, bár nem szeret vele nagyon játszani. Vettem egy szintén csodaszép kiskutyut, aki nagyon szereti Picúrkát, viszont Picúr kevésbé szereti őt. Irigy is rá. De nem bántja, mert tudja, hogy nem szabad.
Természetesen a kiskutyus mindent széjjelszed, elhord, kivisz, megrág stb. Nagyon szeretem őket.
Még van egy kis időm, úgyhogy tanulok egy picit, utána meg belevetem magam a munkába, hátha gyorsabban telik majd az idő….bár eddig sem tétlenkedtem!
Kellemes napot kivánok Nektek!